Historia

Építkezések

Egyiptom hatalmas része másból sem áll, mint terméketlen kő- és homokpusztaságból. Így a legdrágább kincs a víz, ami a Nílus ajándéka. A földrajzi adottságok miatt is, a sírokat – a halál utáni, örökkévalónak hitt hajlékokat – többnyire maradandó kőből építették. Az egyiptomiak a köveket „örök kő”-nek is nevezték.[1] A természet motívumai megjelennek a lakóházakban, templomokban, sőt még a sírokban is. Ilyen motívumok voltak például: a pálma, a lótusz, a liliom törékeny ágainak és virágainak utánzásai és egyéb növényi minták. Ezek főleg oszlopokon, pilléreken, párkányokon jelentek meg. A növények mellett sokhelyütt megtalálhatóak a csillagok, napkorongok gyakori ábrázolása.[2]

Újbirodalom

XVII-XXIV. dinasztiáig tart ez az időszak. Az építkezésekre legjobban ható fáraók voltak például: Hatsepsut, III. Thotmes, III. Amenhotep, Ehnaton és többek között még II. Ramses is. A XVIII-XIX. dinasztia tagjai nem építettek maguknak látványos sírokat (piramisokat), hanem inkább megpróbálták minél jobban elrejteni a nyughelyüket. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy a fáraók számítottak az ők túlvilágra szánt kincseikre. A sírok elrejtésének a fő célja tehát az volt, hogy megakadályozzák a kifosztásukat.

Királyok Völgye

A királysírok helyéül az úgynevezett Királyok Völgyét jelölték ki, ami formailag egy természetes piramis volt, e képen is emlékezve az ősi temetkezési formára. Ennek a völgynek a hegycsúcsa az El-Qorn. I Thotmestől XI. Ramsesig épültek királysírok itt. Hosszú folyosók, termek, lépcsők és meredek szakaszok vezetnek a koporsótermek felé. A külső koporsók kőből voltak.

A XVIII. dinasztia alatt megtörik a sír tengelye, majd az Amarna-korban nagyjából szabályosan következnek egymás után a sírhelyek, a bejárattól egészen a sír legmélyebb részéig. A királysírok falait szinte mindig csak vallásos szövegek és dekorációk borítják. A XVIII. dinasztia alatt az Amduat-könyv szövegeit és illusztrációit láthatjuk a falakon. Az Amarna-kor után megjelenik a Kapuk Könyve is. Az egyiptomiak úgy tartották, hogy a sír azonosul az alvilággal, és így különböző részeit a Napisten minden éjszaka beutazza.

Korábbi sírokról nem tudhatjuk, hogy az egyes termeknek milyen elnevezései voltak, de a XX. dinasztia idejéből ránk maradt két forrás, alaprajt. Az egyik egy Torinói Papiruszon (IV. Ramses sírja), a másik egy kairói ostrakonon (IX. Ramses sírja). A sír szimbolikusan azonos a Nap éjszakai pályájával.[3] Terem nevek: „az Isten első folyosója”; „isteni folyosó”; „szentélyek, amelyekben a nyugati istenek nyugosznak”; „szentélyek, amelyekben a keleti istenek nyugosznak”; „várócsarnok”; kocsik terme; „aranyház”. A királysír, akár magát a napórát is jelképezheti.

Egyéb szimbolikus elemek is előfordultak, mint például: IV. Thotmes és Horemheb sírjában 9 ajtón keresztül kell bejutni (isteni kilencségek), II. Amenhotepnél is az ajtóknak szent száma van, ez a hét.

A királysírok fosztogatása Thébába a XX. dinasztia zilált közállapotainak egyik következménye, bár már korábbról is vannak források rongálásra, és később olyan eset is megtörtént, hogy II. Ramses és fiainak a sírja fölött törtek követ a munkások.[4]

A magánsíroknak Thébában gyakran T alakú alaprajza van. A sírkamrába padlóból kiinduló akna vezet. Volt, amelyikhez külön sírépítményeket is emeltek a hegyoldalban. Egy botrányos sírrablás fennmaradt leírása tökéletesen bemutatja azt a pompát és kincs felhalmozást, amiért „megérte” kockáztatni. Egy rabló felnyitotta Sobekemsaph király és felesége, Nubhás királyné sírját, a vallomása pedig a következő:

„…Felnyitottuk (külső) szarkofágjaikat és (belső) koporsóikat, amelyekben nyugodtak.[5] Megtaláltuk annak a királynak a felséges múmiáját. Fel volt szerelve, mint egy harcos. Arany amulettek és díszek voltak nagy számban a nyakán. A fején arany (maszk) volt. Ennek a királynak a felséges múmiája végig arannyal volt bevonva.[6] Koporsói belül és kívül arannyal, ezüsttel voltak kiverve, mindenféle felséges kőberakások voltak rajtuk. Elraboltuk az aranyat, amit találtunk annak a felséges istennek a múmiáján, az amulettjeivel és díszeivel együtt, amelyek a nyakán voltak, és a belső koporsókat, amelyekben nyugodott. Ugyanígy találtuk a királynét. Ugyanígy elraboltunk mindent, amit nála találtunk. A koporsókat felgyújtottuk, miután elraboltuk a házi felszerelést, amit velük együtt találtunk: edényeket aranyból, ezüstből és bronzból. Ezután osztozkodtunk. Az aranyat, amit ennél a két felséges istennél találtunk, az ő múmiájukon, az amuletteket, a koporsók díszeit nyolc részre osztottuk.”[7]   

A XXI. dinasztia idejére belátták, hogy a temetői őrség nem képes elég védelmet nyújtani, ezért a legtöbb múmiát kihozták eredeti helyükről, kijavították a hibáikat, és megpróbálták biztonságosabb, eldugottabb helyre tenni.[8]

Építészet

Mivel a sírok zártak voltak, a királyok igyekeztek minden addigit felülmúló templomokat emelni, ezzel is megörökíteni a nevüket. A királyok az istenekéhez társították saját dicsőségüket. A kor egyik zseniális építésze Senenmut volt, aki egy különleges háromszintes építményt készített.[9]

A templomot Amonnak, Hathornak és Anubisnak szentelték. A domborművek megörökítik a punti expedíciót és a két hatalmas obeliszk elszállítását Assuánból Thébába. A már említett istenségek mellett Ré tiszteletére is építettek egy kápolnát.

Amon-templom

                A XVIII. dinasztiától kezdve a keleti parton is élénk építkezések folytak. Először a középbirodalmi eredetű karnaki Amon-templomot nagyobbították meg. III. Thotmes egy különleges öthajós, bazilikás elrendezésű, ünnepi csarnokot építetett. I. Séthi korában kezdték építeni a hypostyl csarnokot, amit majd fia, II. Ramses fejez be. Később III. Ramses és II. Séthi két kisebb templomot építettek a nagy templomba. A karnaki templomnak kikötője is volt, amit a templommal az a kos-szfinx soros út kötött össze, amit még II. Ramses építetett. Azért kosok övezték az utat, mert a kos Amon szent állata, és ez Amon temploma volt.

            A Ptolemaios- és római korig a karnaki templom méretei óriásira nőttek. Fontos tagja a karnaki komplexumnak Amon feleségének, Mutnak a temploma.[10] Őt oroszlánfejű nő alakjában tisztelték. Karnakban III. Thotmes Ptah számára építetett egy kis templomot.[11]

Az Újbirodalom templomaiban jól megfigyelhető az egyiptomi oszloprendek változása. A XVIII. dinasztia alatt mély bevágásokkal érzékeltették a papiruszszárakat az oszlopokon, amiket ún. oszlopdobokból raktak össze. A lótusz- és pálmaoszlopok ebben az időben szinte teljesen eltűntek.

Luxori-templom

Théba másik nagy temploma a luxori templom, ez jóval egyszerűbb építmény, mint a karnaki. Itt található III. Thotmes kis háromrészes, a thébai istenségek számára emelt kápolnája. A következő építtető IV. Amenhotep, a templom „megalapítója”. Építetett még itt Tutanhamon és Horemheb is. A falakon lévő domborművek Théba legnagyobb ünnepét, az Opet-ünnepet ábrázolják.[12]

Ez az eredetileg 11 napig tartó ünnepségsorozat a XX. dinasztia idejére már 27 napot vett igénybe. Itt volt látható II. Ramses 2 ülő- és 4 állószobra (mára a 2 ülő- és 1 állószobor maradt meg). A nyugati parton van II. Ramses nagy sírtemploma, a Ramesseum. Ez igen romos állapotban maradt fenn. Jellegzetesek az Osiris-szobrokkal ellátott pillérei.

            Az Újbirodalom idején már jól megfigyelhető a templomépítészet kozmikus szimbolikája. „ A templom a világmindenség kicsinyített mása: a padlózat a föld, ebből nőnek ki a növény formájú oszlopok, melyek az eget, vagyis a mennyezetet támasztják alá.” A kultuszszobrok a templom belső, homályos részein voltak elhelyezve, a külvilágtól szigorúan elzárt helyiségben és csak a papság láthatta őket. A templomok igazi „kőkrónikák”. A karnaki templom falai rengeteg információval szolgálnak I. Séthi szíriai hadjáratairól és fennmaradtak III. Thotmes annalesei is.[13] Valamint itt maradt fenn az egyiptomi-hettita békeszerződés szövege és II. Ramses qádesi csatájának ábrázolása is.

Abu Simbel

            Az újbirodalmi időben megjelent egy új templomtípus, a barlangtemplom. II. Ramses idején épült ilyen templom Abu Simbelben. Egyiptomnak ez a leghatalmasabb sziklatemploma, a piramisok és Luxor mellett az ország egyik leghíresebb műemléke. A bejáratnál található II. Ramses négy, körülbelül 20 méteres szobra, a felső párkányon pedig imádkozó majmok helyezkednek el. Az első csarnokot nyolc pillér tartja, amelyekhez a királyt Osirisként ábrázoló szobrok támaszkodtak. A falakon a szíriaiak, núbiaiak és líbiaiak legyőzését is megörökítették, de a fő téma itt is természetesen a qádesi csata. A belső szentélykamrában Amon, Ptah és Ré-Harahti szobrán kívül az istenné vált II. Ramses szobra is megtalálható volt. A templom soláris szimbolikájának szép megnyilvánulása az októberi, valamint a februári fényjelenség: a Nap sugarai néhány napig a legbelső szentélybe (47 méter mély) hatolnak be, és glóriába vonják az istenszobrokat, pontosan egy hétre október 18-ától és február 26-ától. Ez a Nappal való egyesülés, a későbbi rituálékban nagy szerepet játszó Nap-misztérium.

Medinet Habui

            A III. Ramses korában épült Medinet Habui nagytemplomban két phylón található; a második udvar kariatida pilléreivel a Ramesseumot utánozza, valamint az oszlopok ábrázolásainál egyfajta optikai korrekció figyelhető meg: a képek nem pontosan a főtengely felé fordulnak, hanem kicsit a bejárat felé tolták el őket. Ezzel a megoldással sokkal szembetűnőbbek az onnan közeledők számára. Ez a fajta technika igen ritka Egyiptomban. Az egyik hátsó kamra II. Ramses kultuszhelye lett. A domborművek között vannak olyanok, amelyek a Ramesseum képeinek másolatai. Az épület felépítése és egésze egyértelműen mutatja, hogy III. Ramses istenné vált névrokonát tekintette példaképének. A templom mellett találhatók a palota megmaradt részei, köztük a trónszékek felállítására szolgáló talapzatok és az előttük fekvő kis lépcsők.

            A derűs, impozáns Deir el-Baharitól Medinet Habu várszerű komorságáig tartott az egyiptomi Újbirodalom templomépítésének fejlődése. Megszűnt a könnyedség, mert Théba épületei ekkor már nem voltak biztonságban, ezért az építészetnek is alkalmazkodnia kellett a megváltozott viszonyokhoz: az egyiptomi nagyhatalom letűntéhez.[14]

Bibliográfia

·         Hajnóczi Gyula: Egyiptom építészete. Corvina Kiadó, 1969.

·         Kákosy László: Ré fiai. Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Gondolat Kiadó, 1979.